[ Pobierz całość w formacie PDF ]
ami egyrészt csillagászati összegekbe került volna, másrészt a gép csütörtök
délelQttnél korábban nem is tudott volna elindulni DublinbQl.
- Nincs több ötletem - mondta Jay Harrisnek negyed tizenegykor. - Vagy
érvénytelenítjük a parancsot itt, vagy elrepül a 737-essel.
- A személyzet továbbra is kitart? - kérdezte az elnök.
Jay bólintott. - Negyedórája beszéltem velük. Kipihentek, és készek
indulni, amint így döntünk. Persze, kockázatos. Lehet, hogy kénytelenek
visszafordulni, ha túl erQs az ellenszél. Az sem kizárt, hogy Izlandon vagy
Kanadában kell landolniuk, ami újabb problémákat vet fel.
John Harris majdnem egy teljes percig hallgatott, majd sóhajtva megrázta a
fejét. - Nem, Jay. Itt akarok várni. Szimpatikus ez a Garrity, és abból, amit
mondott... meg az, hogy inkább vállalom a szemtQl szembe ütközetet, mint a
menekülést... talán vissza is küldhetném Qket Frankfurtba. Elég védelmet kapok
itt is.
- Ezt nem tudhatjuk biztosan, John! Még se bíróság, se bíró!
- Mindenesetre én tudom, mi történt, és mi nem történt az Ovális Irodában.
Remélem, az ír bíró lehetQséget ad, hogy bebizonyítsam, a kazetta hamisítvány.
Jay állt és az elnököt figyelte néhány kényelmetlen másodpercig, ahogy az
az ágya szélén ült és a szQnyeget bámulta.
- John, tudom, hogy az ön pénzébQl megy, de szeretném, ha a személyzet
készen állna, amíg ki nem derül, hogyan alakul ez az ügy.
Harris lassan bólintott. - Jól van. De továbbra sem szándékozom alkalmazni
Qket.
A jellegtelen épület, amelyben a Garrity javaslatára felfogadott Dunham és
McBride cég irodái voltak, a város szívétQl kilométerekre állt, egy
munkásosztály által lakott környék közepén.
Michael Garrity már várt rájuk, amikor Jay, Sherry és az elnök megjelentek
a kicsi és némileg rendetlen teremben. Matt Ward a folyosón maradt Qrködni.
Miután az ügyvéd, Seamus Dunham és a többiek bemutatkoztak egymásnak,
Garrity ismételten felvázolta Harris ügyét, külön hangsúlyozva a videofelvétel
állítólagos létezését. Meglepetten hallotta, hogy Campbell beleegyezett, hogy
estig átadja a kazettát.
Miután Garrityt elszólította egy telefon, Seamus Dunham vette át a vita
irányítását. Garrity jó néhány perccel késQbb tért vissza-, arca hamuszürke
volt, Q maga pedig szokatlanul hallgatag. Szó nélkül ült le az asztal végére,
mégis mindegyikük észrevette.
- Michael, rosszul vagy? - érdeklQdött Dunham. Garrity felnézett és
mosolyogni próbált.
- Ez elég pontos kifejezés, azt hiszem.
- Mi baj van? - kérdezte Jay az asztal túlsó végérQl.
- Stuart Campbell hívott az imént. Találtak bírót.
- Honnan tudta, hogy ide kell telefonálnia? - kérdezte Jay.
- Campbell láthatólag a nyugati félteke összes telefonszámával rendelkezik
- felelte Garrity. - A legfelsQbb bíróság, ahogy gondoltam. A meghallgatás
holnap reggel tízre lett kitqzve a Four Courts-komplexumban.
- És ki a bíró?
Garrity pár másodpercig az állán dobolt, mielQtt válaszolt volna, és a
szemközti falat bámulta. - Fogalmam se volt róla, hogy pont Q lesz az ügyeletes
ezen a napon. Eszembe se jutott ez a lehetQség, bár változtatni akkor sem tudtam
volna rajta...
- MirQl beszél? - kérdezte Jay kissé felemelt hangon.
Garrity felnézett rá. - A bíróról, Mr. O'ConnellrQl. A lehetQ legrosszabb
bíró, akit kaphattunk. - Látta, hogy Dunham arca elsötétül.
- Mr. O'Connell bíró úr nem szereti az Egyesült Államokat - folytatta
Garrity -, és istenen kívül mást nem ismer el, de annak is leginkább magát
képzeli.
- Nem... emelhetnénk kifogást ellene? - kérdezte Jay. - Nem tudom, itt is
így mondják-e... Szóval, kérvényezhetjük-e a leváltását az amerikaiak elleni
elfogultságára hivatkozva?
- Ó, önmagában véve nem elfogult, Jay - mondta Garrity. - Csak allergiás
az amerikai kormány dolgaira. Szerintem a mai napig dühös John F. Kennedyre,
mert lelQtték.
- Na, de úgy szólván John Harris maga volt az amerikai kormány - mondta
Jay. - Így még fontosabb, hogy leváltsuk O'Connellt.
- Jay, O'Connellt még egyetlen ügyben sem zárták ki, legalábbis nem tudok
róla. Lehet, hogy vannak elQítéletei. Benyújthatjuk a kérelmet, hogy
nyilvánítsák alkalmatlannak ennek az ügynek az elbírálására, de konkrét,
botrányosan elfogult kijelentések hiányában semmit sem érnénk el. Ehhez
túlságosan óvatos.
Seamus Dunham bólogatott. - Ez valóban rossz hír. O'Connell erQsen
szorgalmazta a kínzást tiltó egyezmény létrehozását. Még cikkeket is írt róla.
Iszonyúan dühítette, hogy Washington nem akart állást foglalni a Pinochet-
ügyben.
- Sehogy sem szerezhetünk másik bírót? - kérdezte Jay.
[ Pobierz całość w formacie PDF ]