[ Pobierz całość w formacie PDF ]
Borkenhagen menyasszonyaként kell Lenát vi- szontlátnia, de belátta,
hogy Warnstetten aggodalma nem alaptalan. El kell mennie, hogy
megóvja Lena jó hírét. Nehéz szívvel, de mégis meghozta ezt a
fájdalmas döntést.
Másnap megérkezett Fred Warnstetten. A sudár termetq
egyetemista nagyon örült, hogy rajongva szeretett édesanyja
meggyógyult. Lénával azonban mintha visz- szafogottabb lett volna,
mint egyébként. A lány ezt rögtön észrevette, mivel mindig bensQséges
viszonyban volt a testvérével. Azt is tudni vélte, mi az oka a fiatalember
megváltozott viselkedésének. Fred alighanem sejtette, hogy a húga
közel áll Romittenhez, aki neki magának testi-lelki jó barátja volt. Fred
kissé neheztelt a testvérére, mert azt hitte, hogy a pompa és a csillogás
miatt fogadta el Borkenhagen ajánlatát.
Ebéd után a testvérek együtt maradtak. Lena az ablak mellé
telepedett a kézimunkájával, a bátyja pedig lovagló ülésben foglalt
helyet az egyik széken.
Nagyon meglepett a hír, hogy eljegyeztétek egymást
Borkenhagennel. Nem mondhatnám, hogy örültem neki. Igaz, Heinz
Romitten szegény ördög, Borkenhagen viszont többszörös milliomos
mondta a fiatalember gúnyosan.
Lena komolyan, szemrehányóan nézett a szemébe.
A testvéred pedig jéghideg, számító perszóna, aki többre becsüli a
csillogást a szívbéli hqségnél és becsqidnél, igaz? kérdezte keserqen.
Fred felállt, odalépett hozzá. Volt valami a húga hangjában, ami
szíven ütötte.
Eddig nem ez volt a véleményem, Lena. De mit jelentsen ez az
eljegyzés? Tudom, hogy sosem szenvedhetted Borkenhagent. Heinz
viszont közel áll hozzád. Magyarázd meg ezt az ellentmondást!
A lány szomorúan nézett a bátyjára.
Mi sem egyszerqbb, Fred. Az összeomlás közvetlen közelében
vagyunk, semmi más nem segíthet rajtunk, mint ez a házasság.
Különben koldusként kellene elhagynunk Warnstettent, vagy talán még
ennél is rosszabb történne. Nem vagyok önzQ, hogy csak magamra
gondoljak. Mi lenne anyából, és mi lenne belQled, ha bekövetkezne a
csQd?
Fred pirospozsgás arca hirtelen holtsápadtra változott.
Ilyen rosszul állunk? kérdezte fakó hangon.
Sokkal rosszabbul, mint gondolod, Fred.
A fiatalember csókot lehelt a húga kezére.
Bocsáss meg, drága Lena, hogy kételkedtem benned. Szegénykém!
A lány megszorította a bátyja kezét.
Ne is beszéljünk róla többet!
Tehetek érted valamit, Lena?
Értem nem felelte Lena , miközben tekintete a messzi távolban
kalandozott de esetleg törQdhetnél egy kicsit Heinz Romittennel, amíg
itt vagy. Nagy szüksége van egy igaz barátra.
Ezek szerint jó volt a megérzésem. Volt valami közted és Heinz
között?
Lena a tenyerére támasztotta az állát, és egyre csak az erdQ felé
nézett.
Szerettük egymást felelte kertelés nélkül de kénytelenek voltunk
lemondani az álmainkról.
Fred az egykedvq hang ellenére is érezte, hogy a húga szenved.
Szegénykém!
A húga látszólag nyugodtan újra munkához látott.
Beszéljünk másról, Fred! Mit szólsz anya állapotához?
Sokkal frissebbnek látszik, mint az elmúlt években, de mintha
megváltozott volna, fQleg a papával kapcsolatban.
Lena bólintott
Ne kérdezd meg tQle, miért. Csúnya jelenet játszódott le közöttük.
A mama magánkívül volt, amiért apa belekényszerített ebbe az
eljegyzésbe, és elfogyott a türelme. Nem hajlandó tovább eltqrni a papa
ügyeit, azóta keményen és hidegen viselkedik vele. Azt hiszem, néhány
csúnya dolgot is a fejéhez vághatott. Egy szót sem beszélnek egymással,
ha nincsenek jelen mások is.
Rettenetes állapot! sóhajtott fel Fred. Köztünk szólva,
apánkkal nem jártunk túl jól. Ha te és anya nem
U-nnétek, talán haza sem jönnék. Amióta átlátom a viszonyokat,
bizony egyre erQsebb, gyermekhez cseppet som illQ dühöt érzek apa
iránt. Sajnálom, de nem tehetek róla.
Lena lopva felsóhajtott, de nem válaszolt.
Lena kedvéért a bátyja is igyekezett udvariasan beszélgetni leendQ
sógorával. Nem tehetett egyebet, hiszen ö is a családhoz tartozott. A
férfiak ilyen esetekben amúgy sem olyan érzékenyek, mint a nQk.
Fred ugyan szívbQl sajnálta a húgát és Heinz barátját, de mivel segíteni
nem tudott, beletörQdött a megváltoztathatatlanba.
A Warnstetten-birtokon hosszú évek után elQször rendeztek
ünnepséget.
Borkenhagen átküldte Warnstettenbe a francia szakácsát egy kisebb
hadseregre való személyzet kíséretében, akik mindent fenekestül
felforgattak.
Anna asszony borús tekintettel nézte az elQkészületeket. Mire ez az
egész idegen csillogás? Neki és Lénának inkább gyászolni lett volna
kedve, Borkenhagent azonban nem lehetett lebeszélni arról, hogy
fényes ünnepséget rendezzen. Azt akarta, hogy körülrajongják, és
irigyeljék szép menyasszonyáért&
Megérkeztek az elsQ vendégek. A ház asszonya férje oldalán fogadta
Qket, aki mellett talán még kisebbnek és törékenyebbnek tqnt, mint
amilyen valójában volt. A mindent elárasztó pompa ellenére is azt az
egyszerq, fekete selyemruháját viselte, amelyet az utóbbi idQben
mindig, ha nem tudta elkerülni, hogy részt vegyen egy-egy ünnepségen.
Hallani sem akart arról, hogy Borkenhagen új toalettet vegyen neki.
[ Pobierz całość w formacie PDF ]